Ha most is várod még álmod szép igéretét, várj, míg felkel majd a nap. Ha látni sejtenéd, mi az éjben olvad szét, várj, míg felkel majd a nap. Egy új nap mindig új reményt ígér, a végtelen sötétjét tépve szét. A félelem határt kap, mint a lét, te csak várj, míg felkel majd a nap.
Ha meggyötört az éj, ha a múltad feldagadt, várj, míg felkel majd a nap. Ha kell, hogy tiszta légy, mint gyermek önmagad, várj, míg felkel majd a nap. Ha megzavar, hogy túl nyitott az éj, a csillaggal telt végtelen túl mély, mint a bölcső, biztos gömbbe zár fény, te csak várj, míg felkel majd a nap, te csak várj, míg felkel majd a nap.
Sosem vagy egymagad, csak túl kicsinyke vagy, várj, míg felkel majd a nap. Tudod nincs menyország, de minden síron nő virág. Várj, míg felkel majd a nap. Ezért együtt leszünk, míg végtelen az éj. Együtt míg a nap utoljára kél. Együtt mondjuk annak ki még fél: te csak várj, míg felkel majd a nap, te csak várj, míg felkel majd a nap.
